Miért nem csak éneklünk és táncolunk?
Forrás: http://www.dandavats.com/?p=54133
Sri Caitanya Mahaprabhu azt mondta: "Az odaadó szolgálat kilenc folyamata közül a legfontosabb az, hogy mindig énekeljük az Úr szent nevét. Aki ezt teszi, és elkerüli a tíz sértést, az nagyon könnyen elnyeri a legértékesebb kincset, az istenszeretetet." (Sri Caitanya-caritamrta, Antya 4.71)
Erre kérdezhetnénk: "Akkor a mozgalmunkban mi miért hallgatunk olyan sok Bhagavatam leckét? Miért nem csak éneklünk és táncolunk ahelyett, hogy olyan sok magyarázatot hallgatunk?" A válasz a következő: az odaadó szolgálat további nyolc folyamata támogatja a Szent Név éneklését. Például, amikor hallasz vagy olvasol Krsnáról, tudni fogod ki Krsna. Ebben a helyzetben egy személynek énekled a Szent Nevet, kapcsolódsz Krsnához; sambandha-jnanaval fogsz énekelni. Ám ha nem olvasod a Bhagavatamot, ha nem tudod, kicsoda Krsna, akkor semmit nem fog jelenteni számodra, és így nem fogsz tudni kapcsolódni Hozzá. Más szóval, az éneklésed "árnyék" éneklés lesz, hiányozni fog a tartalom. Csak anyagi dolgokra fogsz gondolni és nem lesz odaadó szolgálat. Ezért hallanod és tanulnod kell Krsnáról, hogy a japád ne váljon olyan híddá, ami sehova sem vezet, hanem vezessen Krsnához.
Számomra a Szent Név éneklése azt jelenti, hogy megérintem Krsnát. Itt egy példa arra, hogy mit is értek ezalatt: a reptereken a dohányzó helyiségeken kívül tilos a rágyújtani. És különösképpen, amikor sok ember dohányzik egyszerre ezen szobák egyikében, aki onnan kijön, annak erős szaga van - mivel annyira elmerült a füstben -, és ha egy ilyen személy elmegy melletted, nyomban tudni fogod, honnan jött. Ugyanígy, a Szent Név éneklésekor el akarsz merülni abban, hogy megérinted Krsnát, hogy megérinted a lelki világot, és amikor befejezted a japát, egyfajta Krsna-tudatos illat vagy hatás lesz körülötted. Ezért olyan fontos, hogy minden nap bemenj az intenzív, elmélyült japa "szobájába". És akkor kihozhagsz valamit ebből a lelki légkörből a mindennapi életedbe is. Ezért van, hogy miért érdekel bennünket az odaadó szolgálat másik nyolc folyamata is - támogatnak bennünket, mert szükségünk van a támogatásra, hogy ízzel és elmerülve tudjuk énekelni a Szent Nevet.
A kirtan egy kapcsolatról szól
Forrás: The Living Name (Az Élő Név) című könyv
Minden acarya (nagy tanító), mint például Jiva és Raghunatha Goswamik, Gopal Guru Goswami és Bhaktivinoda Thakura, a maha-mantra jelentéseinek sorát hagyták ránk. Srila Prabhupada mindezeket egyetlen imába tömörítette: „Kedves Radham, kedves Krisnám, kérlek, foglaljatok le a szolgálatotokban.”
Ezzel kapcsolatban Srila Prabhupada adott egy olyan utasítást, mely a kirtan vezetők számára ad útmutatást éneklésükhöz:
„A ti dolgotok nem az, hogy a tömeget tegyétek elégedetté. A ti dolgotok Krisna elégedetté tétele, és akkor a tömeg automatikusan elégedett lesz. Mi nem a tömeget tesszük elégedetté. Mi Krisnát adjuk nekik. Ezért nagyon óvatosnak kell lennetek, hogy a megfelelő módon adjátok-e át Krisnát. Akkor elégedettek lesznek. Az egyedüli dolgotok, hogy elégedetté tegyétek Krisnát.”
A kirtana elsősorban nem a zenéről, ritmusokról, díszes mridanga ütésekről, karatala játékról, vonzó hangról vagy dallamokról szól. Az Urat nem igazán vonzza a mi zenénk; a lelki világban vannak gopijai, akik a mi képességeinket messze meghaladó szakértelemmel zenélnek. Őket pedig harminchárom ezer raga szolgálja, és Krisna Maga is egész álló nap a fuvoláján játszik, méghozzá olyan módon, ami átalakítja a szíveket, s még a követ is megolvasztja! Ez az igazi zene. Tényleg nincs szüksége a mi zenénkre. Neki csak a szívünk kell.
A kirtan egy kapcsolatról szól; ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha nem leszünk tudatában Krisnával való kapcsolatunknak, és nem kezdünk meditálni azon, hogy most hol tartunk ebben a kapcsolatban, többé-kevésbé úgy fogunk énekelni, akár a népzenei énekesek, és sosem lépünk be a mantra misztériumaiba. Így Krisna nem lesz jelen a kirtanunkban, mivel mi nem vagyunk jelen a Vele való kapcsolatunkban. Csakis a kapcsolat az, amit keres. Ha szemet hunyunk efelett, soha nem lépünk be a kirtana világába, hanem maradunk a világi zene világában. Srila Haridasa Thakura, a Szent Név nagy tanítója szintén elmagyarázza ezt:
„Ha valaki egy szent vaisnava kegyéből megérti az Úr Krisnával való kapcsolatát, és énekli az Úr Krisna Szent Nevét, akkor eléri a lelki szeretet nagy kincsét.” (Sri Harinama Cintamani 3.26)
A kirtana szó a „krt” szótőből ered, mely dicsőítést jelent. Így hát kérdezd meg magadtól éneklés előtt: „Most kit fogok dicsőíteni?” Akár el is képzelheted magad, amint ott állsz az Urad előtt, Szent Nevén keresztül megszólítva Őt, „Ó, Radha, Ó, Krisna...”
Miután már kapcsolódtunk Krisnához, és elkezdtük Őt szolgai hangulatban megszólítani, akkor, ha módunkban áll, csodálatos hegedűt, szitárt, fuvolát stb. is tehetünk hozzá, hogy egy olyan koncertté álljon össze, mely méltó Krisnát elégedetté tenni. De kezdjük a lényeggel: mindig a kapcsolat áll a középpontban. E kapcsolattal a szívünkben további díszekkel színesíthetjük. Ám ha nem vagy jelen a kapcsolatban, akkor a kirtana lényegét veszíted el, és mindig árnyék kirtanát játszol majd, ami lelkileg nem fog táplálni.
Szívből...
Forrás: https://iskconnews.org/from-the-heart,6691/
Hallottad már, amikor a kirtan vezetők azt mondják, "Énekelj szívből!"? Mit értenek ez alatt?
Három szívünk van: az, amelyik fizikálisan pumpál, az érzelmi szív és a lelki szív. Amikor rá akarunk hangolódni a szent név éneklésére, a harmadik szívre utalunk, arra, amelyikben a lelki érzéseket tapasztaljuk meg. Például amikor a Srimad-Bhagavatamot olvasod, vagy énekled a szent nevet, észrevetted, hogy megkönnyebbülést érzel? Úgy érzed magad, mintha a felhők fölött lebegnél? Ez a reakció a lelki szívben történik.
Nagyon vékony a határvonal az anyagi és a lelki valóság között, és épp a szíveden megy át. Ha megtanulod átlépni ezt a határt, a lelki valóságban találod magad. Hogy miért? Mert ez az a hely, ahol te és az Úr laktok; az Úr pontosan ott van, a szívedben, az "önvalóddal" együtt. És abban a pillanatban, ahogy Hozzá fordulsz, bevisz téged ebbe az isteni térbe, a lelki valóságba, és megtapasztalhatod a lelki élet burkolt kezdetét. Ezek a tapasztalatok merőben eltérnek bármely más tapasztalattól, amit ebben a világban élhettél át eddig.
A szent nevet ebből a lelki szívből szólóan kell énekelnünk, a legmélyebb helyről, mindent beleadva, szolgálatért könyörögve az isteni párhoz. Hogy jobban megértsük ezt a dolgot, Srila Rupa Goswami azt írta: "Ahogy a fiatalemberek fiatal hölgyek után, a fiatal hölgyek pedig fiatalemberek után vágyakoznak, én drága Uram, hadd vonzódjon az én elmém is így Tehozzád." Ez az ima megmutatja, hogy a legerősebb érzéseinket kell elővennünk és az Úrra irányítanunk.
Ebben a világban a legerősebb érzelmek a fiatal férfiak és nők közti vonzalom. Amikor találkoznak, és nem csak a kéjvágy irányít, akkor van ott egy érzés, hogy "együtt többre vagyunk képesek, mint egyedül". A jó párok megtapasztalják ezt. Ez nem fizikai érzés - sokkal mélyebbről jön. A szerzetesek hasonló érzéseket tapasztalnak, amikor egy kedves barátjukkal találkoznak. Az effajta érzés nem filozofikus vagy elvi dolog, hanem iganis spontán és valódi. Ilyen mély érzéseket akarunk felajánlani Krisnának. Ezért mondjuk azt, hogy "Énekelj a szívedből!" Azt jelenti: egy mélyebb helyről.
Az Úr veled volt már a születésed előtt, keresztül ment veled a szülőcsatornán, a társad volt és megvédett téged gyermekkorodban, és ott lesz veled akkor is, amikor a halálos ágyadon fekszel. Mindig veled utazik. Ez egy nagyon közeli kapcsolat, és egy bhakta ugyanezt a fajta intimitást szeretné felajánlani, viszonozni Krisnának azáltal, hogy egy aktív lelki szívből származó érzésekkel énekli a nevét. Kedves bhakták, valamilyen érzések kell, hogy legyenek ott. Az érzések olyan dolgok, amikről nem akarunk beszélni, melyek a mozgatórugóink, akár elismerjük, akár nem - és Krisna szolgálatába kell állítanunk őket. Krisna a prana-bandhud, a legjobb barátod.
Ezt mondja Ő maga is a Gítában (Bhagavad-gita 5.29).
A Bhagavatam (4.29.51) ugyanezt a témát folytatja, hogy érzéssel gondoljunk az Úrra, és azt mondja, hogy az, aki megérti, hogy Krisna a legjobb barátja, elveszti az anyagi léttől való félelmét és lelki tanítómesterré válik. Gurunak lenni azt jelenti, megértjük, hogy Krisna a legjobb barátunk.
Ezért, kedves bhakták, létfontosságú, hogy érzésekkel énekeljünk. Emlékezzetek Srila Prabhupada szavaira, aki azt mondta, úgy kell énekelnünk, ahogy egy gyermek sír az édesanyja után. És ekkor az Úr meg fog hallani bennünket, és válaszolni fog. Azt mondja Arjunának: "Amikor egy bhakta a múrti formám elé áll, és könnyes szemekkel táncolni kezd, ezzel megvásárolt magának. Senki más nem képes Engem megszerezni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése